Névadónk, Balaskó Nándor

„Megismerni az embert és a világot, amelyet ábrázolok, és megismerni az anyagot, amivel ábrázolok – röviden ebben látom alkotómunkásságom értelmét.”

Balaskó Nándor

A világhírű szobrászművész jómódú gazdálkodó családban született Szalacson 1918. augusztus 30-án. Az elemi iskolát követően a zilahi Wesselényi kollégiumban tanult tovább, itt figyelt fel kitűnő rajztehetségére rajztanára, Moldován János. Érettségi után a bukaresti, majd a budapesti képzőművészeti főiskolára járt, ahol rajz- és művészettörténeti tanári oklevelet valamint szobrászati diplomát szerzett. Tanulmányai közben gyakorta látogatta a nagybányai festőiskolát is.

A második világháború idején behívták katonának, de megromlott egészségi állapota miatt hadirokkantként leszerelték. Az Érmellékre jött haza gyógyulni. Érmihályfalván, majd Marosvásárhelyen lett tanár. Közben családot alapított, Osváth Zsuzsa festőművésznővel kötött házasságot. 1949-ben már a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézet kromatológia és technológia tanára, 1950-től pedig a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola adjunktusaként dolgozta ki szakkurzusait a festészet, szobrászat, grafika, kromatológia, rajztanítás módszertana témakörökben.

1968-ban Spanyolországba utazott egy nemzetközi kerámia kongresszusra. Hazatérése után a kommunista rendszer kiszolgálói fokozatosan ellehetetlenítették a számos sikert maga mögött tudó művészt. Így családját Kolozsváron hagyva, 1970-ben második spanyolországi útjáról már nem tért haza. A portugáliai Sintrában telepedett le, ahol megtalálta az alkotáshoz szükséges lelki nyugalmat és anyagi támogatást. Élete további részét itt töltötte, de Németországban hunyt el a nagyobbik lányánál 1996. június 28-án. Hamvai a házsongárdi temetőben nyugszanak.

Balaskó Nándor munkái már az 1940-es években megjelentek egy bukaresti főiskolás kiállításon (Szalacsi parasztfiú, Szalacsi parasztlányka, Őszi táj, Tavasz). Emellett számtalan kolozsvári, nagyváradi, marosvásárhelyi, budapesti tárlaton is szerepelt. Egyik legismertebb alkotását, Ady Endre mellszobrát 1957-ben avatták fel a zilahi Wesselényi Kollégium előtt. Részt vett számos pályázaton, több alkalommal díjat is nyert. 1958-ban például az Auschwitz-Birkenau pályázaton 680 pályázó közül II. díjat kapott. 1972-től Lisszabon, Brüsszel, Párizs közönségének is bemutatkozott. Brüsszelben 1975-ben szobrászati aranyéremmel jutalmazták. A portugál egyház felkérésére II. János Pál számára ezüst, elefántcsont és féldrágakövekből készített egy triptychont ajándékba, mely ma a Vatikáni Múzeumban található.

Grafikai munkáiból veje, a kolozsvári grafikusművész, Orbán István szervezett kiállításokat, és önálló kiadványokban is hozzáférhetővé tette a gyűjtemény jelentős részét. Kolozsváron élő lányának, Orbán Erzsébetnek köszönhetően 1998 és 2001 között négy alkalommal is bepillanthattunk az ő festői világába a Szalacson bemutatott alkotásain keresztül.

2001-től a szalacsi általános iskola Balaskó Nándor nevét viseli, 2002-től a község tanácsa post mortem díszpolgárrá választotta. A művész gipsz mellszobra, Hajas Gellért alkotása 2009. július 26-án kapott helyet iskolánk folyosóján, és nap mint nap emlékezteti a kisdiákokat arra, hogy a sáros Érmellékről is el lehet jutni az Óceánig.